Felső vár

A Várhegy a Bódva bal partján, a jelenlegi főágtól mintegy 800 m-re K re emelkedő, 216-224,4 m magasságú domb. A lelőhelyen az 1997-2001 között végzett ásatások során nem lehetett a 16. század végénél korábbi építkezéseket kimutatni. A domb középső, legmagasabb részét feltöltéssel és leásassál magasabb járószintű belső várként két agyagba rakott kőalapra emelt cserépkályhákkal oldották meg. Tetőzetüket zsindely fedte. A feltárt épületmaradványok vélhetőleg az 1645-ös ostrom után épülhettek.

Az 1660-as években került sor a déli oldal bástyáinak átépítésére és az addig vélhetően csak cölöpsorral védett déli kötőgátakat kőfalakkal váltották fel. Az átépítés során a 200-230 cm széles törtkő falazattal kifalazott földbástyák megmaradtak, méretüket azonban megnövelték. A délkeleti bástya új déli homlokfala 270 cm széles belső támpillérrel ellátott nyakfala csupán 1,5 m széles. 1692-ben a központi lőportoronyba mennykő csapott, s a robbanás elpusztította a belső várat.

A 17-18. század fordulóján a várfalak előtt futó cölöpsort igényesebb védművekkel (pajzsgát, koronamű) látták el. A kurucok közel egyéves blokád után, 1704-ben foglalták el, majd Rákóczi Ferenc parancsára 1707-ben lerombolták. A megmaradt falakat építkezésekhez hordták szét, jelenleg csupán a délkeleti bástya két periódusának déli falából látszanak magasabb falmaradványok. A feltárások során jelentős mennyiségű 17. századi cserépedényéi kályhacsempe leletanyag, kevés rossz megtartású üvegpohár-töredék, vas eszközök és fegyvermaradványok kerültek elő.